Alkoholista vagyok.

Tegnap beültem egy helyre megnézni a meccset, mivel a Sport1 nincs benne a kábelcsomagomban. A DigiTV kivette. Alkoholmentes sört ittam, ez drágább, mint az alkoholos sör. Jó meccs volt, inspirált, nem játszottunk szépen, de odatettük magunkat, haraptunk.

A második gólnál úgy kiáltottam fel, mint ahogy apám kiáltott fel a TV előtt, vicces, mikor egyedül ülsz az asztalnál és felkiáltasz:)

Mikor futok - és holtponton vagyok - focistának képzelem magam, Ibrahimovicsnak, elfektet mindenkit és bevarrja irtózatos energiával. Két és fél hét múlva maratont futok, tegnap elszívtam fél doboz cigarettát.

A pincérnők kedvesen mosolyognak rám, ha egyedül ülök be, a srácok furcsán néznek rám, hogy egyedül nézem a meccset. Van,hogy ilyenkor bevonnak a társaságukba, pár szó, mondat, poén, cigikérés...olyan vagyok, mint egy kedves kis buzigyerek.

Ma előléptettek a munkahelyemen, hivatalosan is. Jó érzés volt, hogy gratuláltak a kollegák a levélre válaszolva.

Tegnap nem ittam alkoholt, az első gól után majdnem kértem egyet, de akkor megint nem állok meg legalább 5 sörig, és 2-3 vodkáig. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

Ősszel szeretek késő este futni a szigeten, alig vannak már, gyönyörű hűvös levegő vesz körül. Eszembe jutott apám, ritkán jut eszembe. Elöször mindig azt látom, hogy a kórházi ágyon fekszik, hörög, fújtat, mint valami nehéz ipari gép. Az agyát szőnyegbombázásként érte a stroke, valójában már halott, de a szervei még kiszenvednek. Oldalra fektetjük, hogy a vért kiköpje és ne fulladjon meg, teljes szívemből azt kívánom, hogy legyen vége, hogy érjen véget a szenvedés, és szabaduljon fel a földi nyomorúság alól. Majd este 10 után felszabadul. Akkor simogattam meg először és utoljára az arcát. Mikor hazalátogatok, nem megyek ki a sírjához, hanem elsétálok amellett a garzonlakás mellett, ahol kezdték anyámmal. Én fél éves voltam. Apámat látom mosolyogni, felszabadultan minden földi fájdalomtól. Nem szoktam beszélni róla, de folyamatosan velem van, valamilyen módon, mikor szétküdöm magaam, akkor is. És tudom, hogy megért.

Tudom, hogy onnan kezdtem el keményen piálni, ez egy száguldás, földúton gaz között, azzal a sötét kiskori emlékkel, amiről sokáig azt hittem, hogy álom, aztán szép lassan rájöttem, hogy megtörtént. Az emberek nem értik, miér olyan szomorkás a szemem mindig.

Az a szégyen ott a szememben.

Mikor futok, érzem, hogy élek. Mikor fájnak az izmaim, boldog vagyok. Olyankor eszembe jut, milyen jó főzni otthon a konyhámban, sétálni a Józsefvárosban, olvasni a vonaton, néha még az is szembe jut, hogy milyen jó beszélgetni. Nagyon néha még az is feldereng, milyen szerelmesnek lenni. Vágyódni valaki után a reménytelenül. 

28 éves vagyok. Alkoholista. 15 éves korom óta.

Tegnap józanodtam, éjfél előtt előtt csúsztam meg szombat este, azelőtt alkoholmentes sört ittam.

Tegnap berúgtam:(

Tegnap nyolckor jöttem a munkahelyről, ma is dolgoznom kell pár órát. O-val találkoztam a lakásomhoz közel egy caféban, a svéd-magyar második félidejére értem oda. Furcsa volt, ő nem szereti a focit, a saját nemzete válogatottját eufóriában nézte a vb-n (németek), és sajnált minket, hogy olyan gyengék vagyunk:) "Hungarians don't run enough. They are lazy, isn't it?" - kérdezte, nagyon aranyos volt.

Én alkoholmentes sört ittam, egy pohár sört, elfogott a vágy, hiszen meccs volt, meg rég talákoztam vele, de szerencsére megálltam. A marketing "touchpointnak" hívja az ilyen helyzeteket, mikor közel kerülsz a termékhez, én "merülőaknának" hívom. O. jómóú, talán gazdag, nem hagyta, hogy én fizessek. Felmentünk hozzám, mindetten nagyon fáradtak voltunk.  Nem ittam tegnap sem. Ma születésnap, de nem fogok.

Szakaszosan alszom a napokban, tegnap éjjelről három álomra is emlékszem: egyikben egy négytagú társaság előre megbeszélték a neten lányokkal, hogy együtt utaznak a vonaton, de ez csapda volt, egész úton erőszakolták az áldozataikat.

Másodikban a volt angoltanárommal sétáltunk, heverésztünk keresztanyámék kapuja előtt, teljesen fehér ruhában volt, és virágokat fújt a levegőbe.

Harmadikban pocsolyányi vizekben kaptak el cápák gyerekeket, de nem menthettem ki őket, mert az volt a szabály, hogy aki nem tud kiúszni, ne is meneküljön meg. Ebben az álomban kisgyerekként feküdtem le és megöregedett, torz koravénként ébredtem fel. Majd felébredtem még egyszer, akkor már valójában.

Tegnap meghívtam valakit egy sörre, magamnak alkholmentes sört kértem, és cigiztem is.

A szerdákat szeretem, feltéve, ha nincs semmi előre nem tervezett. Ilyenkor lesznek a BL-meccsek, Csabival nézzük majd őket, persze én paradicsomlevet iszom majd. O. olyan kedves volt, beszélgettünk egymással, pénteken találkozunk, nagyon intelligens nő, vágyom rá, hogy átöleljen.

Ma értékelnek a cégnél, biztos előjön a pia. Pajor Tamás Jézus Krisztus Szupersztráda című albumát hallgattam futás alatt tegnap. este 11-kor mentem le a szigetre. Nem ittam, nem hiányzik, hétvégén születésnapja lesz egy barátomnak, érdekes erőpróba lesz, még egy welcome pálinkát sem ihatok majd.

Egyszer voltam már abszinens, 3 évvel ezelőtt, akkor furcsán néztek rám ilyen születésnapi eseményekkor az emberek, de nem szabad, hogy ez izgassa az embert, nem kell beszélni róla, egyszerűen csak azt kell mondani: nem kívánom, vagy ilyesmi. Így nem kerül szóba az alkoholizmus, és a másik sem érzez bűntudatot, hogy alkoholt iszik. Ma találkozom A-val, bár nincs kedvem ehhez, de nincs erőm elköszönni tőle.

Tegnap sem ittam. Hazamentem, ettem, majd bevettem egy egész xanaxot a szokásos fél helyett, ez úgy kiütött, hogy a tv hangjai mellett (Kálmán Olga egyenes beszéd című műsorora ment), hogy átmásztam a kanapéról az ágyamra és elaludtam. O. hívott, míg aludtam, tudtam, hogy tanszereket vásárol a lányával, nyitva maradt tegnap, hogy utána feljön-e hozzám. Mikor visszahívtam, ő nem vette fel, így nem volt szex, de nem is hiányzott. A. írt a gtalkon, amin ott maradtam, annyi erőm volt, hogy 23-kor - mikor felkeltem, felhívtam, és mondtam neki, hogy beszéljünk holnap, bealudtam. Vele holnap fogok találkozni, (bár nincs kedvem), miután a főnököm értékeli az éves teljesítményem. Nincs kedvem a szexhez, nincs kedvem beszélgetni, és mosolyogni. Olvasni szeretnék és futni.

Biztosan szó fog esni az alkoholizmusomról, de most nagyon komolyan tudom ígérni, hogy soha többet. Kinyomtattam tegnap a névtelen alkoholisták budapesti gyűléseinek listáját, talán az angyalföldire tudok kedden este elmenni, bár voltam már szexfüggők gyűlésén, és elég hervasztó, és nevetséges, ráadásul valamiféle istent is belekevernek.

Nem futottam, sem este, sem ma reggel, viszont miután felkeltem, olvastam Murakamitól a futásról. Majd elaludtam.

Tegnap elmosolyogtam magam, mikor elmentem a nagymező utcai kocsma mellett, ahová gyakran bejártam egyedül is. Nem hiányzott az alkohol, a futás nagyon nehezen ment, este nem találkoztam senkivel (de jó volt:)), hanem olvastam Murakami "What i Talk About When I Talk About Running". Előtte vettem egy könyvajándékot egy barátomnak, akinek hétvégén lesz a születésnapja. Nem ittam. A szexet sem kívántam annyira, azt hiszem el fogok köszönni a nőktől, akikkel találkozni szoktam.

Tegnap nem ittam. Felmentem este egy barátmokékhoz kártyázni. Telefonban mondták, hogy "ne hozzak sört". Nem sokáig voltam fent, egyikük megsemmisítően viselkedett velem, mondván, már számtalanaszor megígértem. Majd bement a szobájába. Otthon írtam, és olvastam lefekvés előtt.